A szlovák bérektől ideális esetben is 10 évre, a német életszínvonaltól 40 évre vagyunk hiper-optimista forgatókönyvek szerint. Hogy a lemaradásunkat egyszer behozzuk, nem lehet elégszer hangsúlyozni az oktatás fontosságát. Ebben a gyorsulva fejlődő világban olyan oktatási rendszert és közeget kellene kialakítani, amely a jövő munkaerejének tudását nem szűkíti le egy területre, hanem megtanít gondolkodni, alkalmazkodni, cselekedni, változtatni, tájékozódni és tanulni.
2015 első nyolc hónapjában 3.7%-kal nőtt az átlagkereset. Ez sok vagy kevés?
Ez egy átlag, és ha megnézzük az augusztusi számokat az állami szférában, ott majdnem 12%-os növekedést tapasztalhattunk főleg a katonák 30%-os béremelése miatt. A versenyszférában is nőttek a bérek, de az átlagnál valamivel szerényebb, 3.7%-os ütemben. A nettó bérnövekedést pedig az alacsony infláció segítette, hiszen, ha alacsonyak a fogyasztói árak, akkor ugyanazon szintű bérből több terméket lehet venni. A 2012-es mélyponthoz képest van egy fokozatos javulás, a versenyszférában foglalkoztatottak létszáma és a bérek mutatnak előrelépést akár negyedévről negyedévre, bár az ütem nem közelíti meg a válság előtti mértéket.
Az ipar belső értékesítésének stagnálása a lakosságnak vagy a vállalkozásoknak köszönhető?
Az előző 5 évben van egy egészséges válságból való kilábalás, a lakosság és a vállalkozások pedig közben folyamatosan fizették vissza korábban felvett hiteleiket. Ez a folyamat lehetővé tett egy fokozatosan erőre kapó fogyasztást, ami becslések szerint az előző másfél évben mintegy 0,5-1%ponttal járult hozzá a 3-3,5%-os növekedéshez. És ez a a jövőre nézve is a potenciál, amennyiben nem lesznek bővülő beruházások, és – ahogy említettétek – bővülő ipari belső értékesítés.
Hogy szélesebb kontextusba helyezzük ezeket a számokat, érdemes szétnéznünk a régióban. A nettó kereseteket (vagy akár az egy főre eső GDP-t) tekintve Szlovákia 30%-kal, Lengyelország 20%-kal, Csehország 50%-kal van előttünk, Németországban pedig a magyar ötszöröse az átlagkereset (2014-es EuroStat adatok szerint). Hogy az előbb említett bővülő fogyasztás és emelkedő bérszintek mikor lesznek képesek behozni a szomszédos országokat, nagyon messzire kell tekintenünk. Ha következő 10 évben mintegy 2,5%ponttal teljesítenénk felül Szlovákiát, akkor tudnánk ledolgozni vele szemben a lemaradásunkat. Kifejtve például ez azt jelenti, hogy ha Szlovákia 2%-kal növekszik, akkor nekünk minden egyes évben 4,5%-kal kellene bővülnünk. Az előző 15 évben ugyanis ekkora hátrányt halmoztunk fel. Ugyanez Németországot véve: ha a német gazdaság éves szinten 1,5%-kal nő, nekünk 5,5%-kal kellene bővülnünk minden egyes esztendőben, hogy 40 év alatt utolérjük őket. (Megj.: azzal a reális feltevéssel élve, hogy a kereseti lehetőségek szoros kapcsolatban vannak a GDP alakulásával.) Ráadásul mindezt önmagában a fogyasztás bővülésétől nem lehet várni. Az a helyzet, hogy a régió is elhagyott minket, mint a pinty.
Munkahelyteremtéshez és béremelkedéshez beruházásokra van szükség. Ehhez azonban nem elég csak az autógyárak aktivitása. A kérdés persze összetett. Közben hiába gyengül az unió döntésképessége, tagállami szinten van esély előrelépésre. Ehhez három fő közvetlen tényező kellene:
- Az autógyártókon kívül más iparágak képviselőinek megjelenése a magyar piacon.
- A hazai gyártásra sokkal szélesebb spektrumú, magasabb hozzáadott értéket előállító beszállítói réteg.
- Újításokkal megjelenő hazai vállalkozások, melyek nem csak a belső piacon közelítenek a szolgáltatások, termékek minőségében a nyugati színvonalhoz, hanem adott esetben a külpiacokon is felveszik a versenyt (és/vagy képesek a nyugati megtakarításokat idevonzani.)
Viszont önmagától ez nem fog létrejönni. Ehhez egy széles körű oktatási, képzési koncepció (is) szükséges: rugalmasabb, kreatívabb munkaerő, nyitottabb hozzáállás, motiváltabb üzleti szféra. Ennek az alapja pedig az oktatás. De ez nem fog 2-3 év alatt változni, ehhez 10-15 éves perspektíva szükséges.
Ebben a gyorsulva fejlődő világban olyan oktatási rendszert kellene létrehozni, amely a jövő munkaerejének tudását nem szűkíti le egy területre, hanem megtanít gondolkodni, alkalmazkodni, cselekedni, változtatni, tájékozódni és tanulni.
A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában beszélgettünk Törőcsik Zsolt műsorvezetővel és Lóránt Károly közgazdásszal. A teljes felvétel az alábbi linken érhető el: