A hitelminősítők Magyarország megítélését tekintve teljes fáziskésésben vannak. Eddig kellett volna befektetési kategóriában szerepeltetni bennünket, most pedig már a leminősítés irányában kellene érkezni az első figyelmeztetéseknek. A silány első negyedéves növekedés láttán a kormány dönthet azonnali intézkedésekről, azoknak viszont meglesz az egyensúlytalansági következménye. Ahogy a bunkerépítésnek és bezárkózásnak is megvan a maga növekedési áldozata. A bizalom helyett hűségre és kölcsönös szívességek illúziójára épülő rendszerből könnyen piramis lehet. Márpedig egy válsághelyzetben, ha az ország a külföldiek felé kerül fizetésképtelen helyzetbe, akkor a Valutaalap jöhet, ha a belföldi szereplők, esetleg lakosság felé, akkor meg polgárháború. Egyik szélsőség sem kívánatos.

Az ECHO TV Analízis című elemző műsorában Németh Dáviddal vitáztunk, beszélgettünk a témáról. A műsorvezető Szajlai Csaba volt.

Főbb pontok:

  • A Fitch és a többi hitelminősítő is késésben van Magyarország megítélésével kapcsolatban. Időzítést tekintve 2014-2015 fordulópontján kellett volna legkésőbb befektetési kategóriába sorolni a magyar adósságot, hiszen az egyensúlybeli kilátások akkor voltak ideálisak: a magánadósság jó ideje csökkenő pályán volt, a bruttó államadósság is kezdett enyhülni, kikerültünk a túlzott deficit eljárás alól, és a külső környezet – a maximumra kiépült autógyártási kapacitásokkal – is tartalmazott kedvező lehetőséget. A kép szinte minden szempontból most kezd romlani, vagyis befektetési kategóriában kellene lennünk, és most jöhetnének az első figyelmeztetések a leminősítés irányába.
  • Ebben az évben még akkor is kicsi az esélye, hogy meglegyen a kormány által kitűzött 2,5%-os – pláne az MNB által várt 2,8% – növekedés, ha azonnali intézkedés sorozatról (pl.béremelések, ÁFA-csökkentés, beruházások, stb.) döntene a kormány. Ez esetben nem csak az idei költségvetéshez, hanem a jövő évi tervekhez és a nemrég frissített 2020-as konvergencia programhoz is hozzá kellene nyúlni. Vagyis egy gazdaság stimuláló döntésnek szinte biztos, hogy egyensúlytalansági következményei lennének.
  • A belső pénzügyi forrásokra alapozó politika (a lakosság és bankok állampapírba való terelése) élesen csökkenti a növekedési potenciált, és olyan bunkert épít, amelyből könnyen piramis lehet. Márpedig egy válsághelyzetben, ha az ország a külföldiek felé kerül fizetésképtelen helyzetbe, akkor a Valutaalap jöhet, ha a belföldi szereplők, esetleg lakosság felé, akkor meg polgárháború. Egyik szélsőség sem kívánatos.
  • A belső megtakarítások fogyasztás felé történő ösztönzése nem csak önmagában a gazdasági növekedést fokozhatná, hanem erre épülő beruházásokat is magával hozhatna, ahol az új megoldásokat a vállalkozások előbb a hazai piacon kipróbálva készülhetnének fel a nemzetközi megmérettetésre. Ezekhez a folyamatokhoz azonban a hamis szívességek illúzióját alkotó hűség helyett általános bizalomra volna szükség, és még ebben az esetben is csak szinten tartani tudnánk a régióval szembeni lemaradásunkat. A felzárkózáshoz olyan egészségügyi, oktatási, munkaerőpiaci átalakítások kellenének, amelyeknek a hiánya a régió országaiban is érződik – a növekvő populizmussal – csak amíg ők stagnálnak a versenyképességi rangsorban, mi folyamatosan hátrébb kerülünk.

A teljes interjú:

https://www.echotv.hu/video/113005/20160530_Analizis_2_resz