A hónap végén lesz amerikai-kínai csúcstalálkozó. Ez mit hozhat politikai és gazdasági szempontból?
Mindenki ennek a találkozónak a kimenetét, témáját találgatja. És nem csak azért, mert a kínai-amerikai kapcsolatok befolyásolhatják a kínai gazdaság pályáját főleg a kereskedelmi kapcsolatok révén, hanem abból a szempontból is fontos, hogy jövőre az Egyesült Államokban elnökválasztás. Tehát itt politikai mozgatórugók is szerepet játszanak az amerikai fél részéről. Emiatt rendkívül nehéz jósolni. Harmadrészt most zajlott Kínában a világháborús katonai parádé, ahol Kína több, mint 12 ezer katonát és 500 harci járművet vonultatott fel, valamint interkontinentális ballisztikus rakétáktól kezdve egy sor modern hadi felszerelést. Itt megszólalt a Kínai Népköztársaság elnöke, a párt főtitkára, Xi Jinping is, ami picit engem a Szovjetunió kommunikációjára emlékeztetett anno. Hiszen az elnök azt mondta, hogy Kína továbbra is elkötelezett a világbéke iránt. Meg kívánja őrizni a világbékét, a szomszédos államokkal is békére törekszik, kiegyensúlyozott kapcsolatra. De hát ugye ezt lehetett hallani régen a szovjet vezetőktől is a 60-as, 70-es években.
Azt is mondták, hogy ők nem kívánnak terjeszkedni, beavatkozni, mint hogyha ezzel a sorok között az Egyesült Államoknak üzent volna.
Igen, így a felvonulásnak is inkább erődemonstráció szaga volt. És az a tény figyelem felhívó, hogy a második világháború óta nem tapasztalt közelségbe kerültek Amerikához kínai hadihajók: a napokban Kína 5 hadihajót irányított Alaszka partjaihoz. Sorozatban követ el légtérsértést Japán, Fülöp-szigetek és más, szomszédos államok határaival szemben. Területi követelésekkel lép fel a Dél-Kínai tengeren, próbálja kipuhatolni az ingerküszöböt a szomszédos államok részéről. Egy amerikai politikus fogalmazta meg ezt jól: Kína tapogatózik, ami a katonai, hadi erejét, hatalmát illeti. Dönt bizonyos lépésekről, majd megvárja annak politikai hatásait, és eszerint cselekszik a következőkben. Ugyanezt érzem gazdasági területen, a válság kezelésén is. Hozott bizonyos intézkedéseket: tőkeinjekciók, belső piaci beavatkozás, jüan-leértékelés, kamatcsökkentések. Amíg ezeknek nem látja a pontos hatásait, nem hoz további döntéseket. Ez a fajta „húzd meg – ereszd meg” hozzáállás látszódik politikai fronton is. Ezért baromira nehéz jósolni a kimenetét a kínai folyamatoknak, mert elsődleges szempont a kínai kommunista párt vezetésének, hogy fenntartsa a hatalmát bármilyen eszközzel. Ha úgy látják, hogy életszínvonal csökkenése vagy nem elégséges növekedése veszélyezteti ezt a hatalmi pozíciót, akkor nagyon könnyen agresszív lépésekhez is folyamodhatnak, mint egyébként részben ezt megtették a belső piaci szereplők felé különböző hatósági vizsgálatokkal, szankciókkal, vagy éppen ezt fokozhatják külső lépésekkel, mint bármely autoriter állam, lásd Oroszország. Nagyon sok fél-diktatórikus állam stratégiája, hogy ha romlanak a belső feltételek, a piaci kilátások, nagyon sokszor elkezdi a figyelmet egy katonai beavatkozás, egy rendkívüli helyzet felé terelni erődemonstrációként is, felhasználva az agresszív cselekedet. Ettél félnek most már sokan, hogy Oroszországhoz hasonlóan Kína is ezzel próbálja meg agresszív szereplőként fellépve palástolni a gazdaság belső gondjait, ezzel próbálja meg a lakosság figyelmét elterelni.
A Gazdasági Rádióban Nagy Károly műsorvezetővel beszélgettünk a témáról (a beszélgetés 5:30-tól hallható a felvételen):