A fenti mondat Andy Grove-tól, Budapesten született világhírű üzletembertől, az Intel alapítójától származik. Szerinte a tudás az igazi hatalom, nem a pozíció. Így a tudásnak kellene meghatározni a hatalmi pozíciókat, nem pedig fordítva.                                                                                                                         Ugyan a versenyképességnek – amely rangsorban 15 éve rendre hátrébb lépünk – tényleg léteznek szubjektív elemei, de rengeteg olyan objektív mérőszám is, amely a korrupció veszélyét és az átláthatóság hiányát egyértelműen tükrözi. Unortodox és ortodox politikával egyaránt el lehet érni átmeneti sikereket, de amíg a magyar politikai, társadalmi közeg hozzáállása, a tudással és demokráciával szembeni alázat nem javul, az emberi döntések silány minősége a gyenge gazdasági teljesítményt is előre vetíti.

A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában György Lászlóval vitatkoztunk, beszélgettünk a témáról.

Főbb pontok:

  • Az IMF hitel visszafizetésének a politika által kreált szimbólumon kívül semmilyen jelentősége nincsen. A Lehman-csőd egy 2000-től felelőtlen politikai és üzleti, lakossági hozzáállással jellemezhető gazdaságot, társadalmat kapott derékba, és így a válság legelső sérültjei közé tartoztunk.  A 2008-ban megkötött megállapodásban vállalt költségvetési intézkedéseket (pl. bér- és nyugdíj –befagyasztás, ÁFA-emelés) az akkori kormány 2010-ig végrehajtotta, utána pedig a visszaállt piaci finanszírozás előre meghatározott ütemben lehetővé tette a törlesztést. Vagyis 2010-től tulajdonképpen már megvalósult az IMF-től való elszakadásunk, a gazdaságpolitika szinte teljes szabadságot kapott. Az Orbán-kormány az unortodox lépéseivel a gazdaság összes nagy szereplőjét próbálta bevonni a közös teherviselésbe különadók (pl. extra bankadó, energiaszektor-adó) kivetésével, aminek szerintem volt részben létjogosultsága, de ez az indok 2013 után megszűnt, a kiszámíthatatlanság és adók pedig maradtak. Most már viszont az akkor beharangozott érveket 5-6 év elteltével számon lehet kérni. Az előre vetített növekedés, az Európához történő kézzel fogható felzárkózásunk nem indult meg. Egyrészt az előttünk lévő visegrádi országok még jobban lehagytak minket mind növekedésben, mind bérszintben, másrészt az eleddig mögöttünk „kullogó” Románia is elkezdett behozni. Vagyis, a túlnyújtózkodó különutas politikánknak, úgy néz ki, súlyos felzárkózási és hitelességi ára van.
  • Ugyan a versenyképességnek tényleg léteznek szubjektív elemei, de rengeteg olyan objektív mérőszám is, amely a korrupció veszélyét és az átláthatóság hiányát egyértelműen tükrözi. Így, az Európai Bizottság 2016 februári országjelentésében a következő megjegyzések szerepelnek: a versenyeztetés nélküli közbeszerzések száma, aránya  Magyarországon háromszorosa az uniós átlagnak. Azon pályázatok aránya, amelyeknél mindösszesen egy ajánlat van, 36%, míg Európában 20%. Ezek egyértelműen a verseny alacsony szintjére utalnak és a korrupciónak nyitnak  utat. Ez azért is különösen húsbavágó kérdés, mert az előző években a pályázati úton szétosztott és felhasznált EU-források adták a növekedés jelentős részét.
  • A szubjektív megítélést is figyelembe véve ez nem lehet véletlen, és a magas bürokráciának, átpolitizált gazdaságnak is köszönhető, hogy minden egyes nagy nemzetközi intézmény globális versenyképességi rangsorában 10-15 éve folyamatosan hátra lépünk. Sőt van olyan intézet, ahol demokrácia tényezőben tökutolsók vagyunk Európán belül.  Ezen azért is volna rendkívül fontos javítani, mert a gazdaságot emberi döntések összessége adja. Ha pedig a döntések mögött nincs megfelelő közösségi morál, mint ahogy 10 éve sem volt, ez kihat végső soron a gazdasági teljesítményre is.
  • Az államnak nem csak a törvények betartatásában és tiszta viszonyok megteremtésében kellene példát mutatni, hanem a fejlesztések közvetlen és közvetett ösztönzésében egyaránt. Márpedig az állam által finanszírozott kutatás-fejlesztési kiadások aránya 15 éve csökken, jelenleg épp 10 éves mélyponton van GDP-arányosan. A magyar üzleti szféra sem áll jobban ezen a téren. A kis- és középvállalkozások mindösszesen 10%-a végez valamilyen fejlesztést, míg ez az arány az uniós tagországokban 30%. Ha földrajzilag kicsit messzebbre tekintünk, még elkeserítőbb a kép: egyes feltörekvő délkelet-ázsiai térségekben minden második fiatal mondja azt, hogy vállalkozni szeretne, tanulmányait új ötletek megvalósítására használni, nálunk mindössze minden huszadik. Ez pedig a közegre vezethető vissza.
  • Pár héttel ezelőtt hunyt el Andy Grove, magyar származású világhírű üzletember, az Intel alapítója és egykori ügyvezetője. Az 50-es évek Magyarországáról menekült Amerikába, ahol a mai napig a technológiai fejlesztések űttörőjeként, a modern vezetési stílus atyjaként tekintenek rá. (1997-ben a Time magazin az év emberének választotta.) Egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mi tette világszinten sikeressé, a következőképpen válaszolt: „Pontosan az a mentalitás, ami tökéletes ellenkezője a magyar közegnek. Az Intelnél az alulról jövő ötletek, a tudás határozza meg a pozíciókat, Magyarországon pont fordítva: a hatalom, a pozíció határoz meg mindent. „

Az 1989-es átmenet után is hiába próbálták Andy Grove-t Magyarországra hívni, ő mégsem jött. Azt mondta, hogy nálunk sajnos a rendszerváltozás óta semmi sem változott.

A teljes interjú (Ütköző este):

https://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2016-04-07