Az állam a választásra történő készülés jegyében jövőre még messzebb nyújtózkodik. Ezzel és a korábbi elemekkel – így a lakossági megtakarítások állampapírpiacra történő beterelésével – egy szint után a gazdaságpolitika pusztán hatalommegtartási célokat szolgál. A politikai elit leválthatatlanságának biztosítása egyúttal a tartós növekedést is lehetetlenné teszi. A felzárkózás csak úgy képzelhető el, ha az általánosan terjedő populizmus a régió gazdaságait is visszaveti a szintünkre. Közben a külső környezetben csend uralkodik. De lehet még hó és halál, ha visszatér a most épp átmeneti nyugvópontra jutott kínai válság.

Az ECHO TV Analízis című elemző műsorában Madár Istvánnal beszélgettünk a témáról. A műsorvezető Szajlai Csaba volt.

Főbb pontok:

  • A jövő évi költségvetési tervekből egyértelműen kirajzolódik az állam masszív beavatkozása, túlnyújtózkodása. A 12%-kal megemelt kiadásokhoz szabták a 10%-kal növő bevételi oldalt. Önmagában a választási és lazítási hatás nem lenne baj, de a perspektíva hiánya már igen. Egyrészt a jövő évre belőtt 3,1%-os gazdasági növekedés is túl erőltetettnek tűnik – bár nagyon szerencsés esetben összejöhet. Másrészt, az eddigi gazdaságpolitikával így hosszabb távon akkor tudunk felzárkózni a régióhoz – Szlovákiához például – ha az általánosan növekvő populizmus miatt ők esnének vissza hozzánk.
  • Egy sor intézkedése a gazdaságpolitikának a növekedés ellen hat. Egyik ilyen eleme a lakossági megtakarítások prémium állampapírba történő terelése, amelynek mértéke messze átlépte a 3000 milliárd forintot. Egyik oldalról ez pont a fogyasztás és beruházások bázisát fogja vissza ráadásul plusz állami kiadással a prémiumok miatt. Másik oldalról egy szint után felveti a kérdést: a magyar finanszírozásának belső szereplők felé végletekig történő terelése nem pusztán csak a vezetők, a politikusok hatalommegtartási célját szolgálja-e. Ezzel a politikai elit a leválthatatlanság oltárán feláldozza a tartós növekedést és felzárkózást.
  • A kormánynak a korrupció sürgető leépítése mellett a kutatás-fejlesztések  támogatásában is példát kellene mutatnia. Az állam által finanszírozott kutatás-fejlesztési kiadások aránya 15 éve csökken, jelenleg épp 10 éves mélyponton van GDP-arányosan. A magyar üzleti szféra sem áll jobban ezen a téren. A kis- és középvállalkozások mindösszesen 10%-a végez valamilyen fejlesztést, míg ez az arány az uniós tagországokban 30%. (megj.: igaz, a miniszterelnök bejelentette a fejlesztésekre szánt összeg 2020-ra történő emelését, izgatottan várjuk is a részleteket, a pontos ütemtervet.)
  • A külső környezetben most csend van, de lehet még hó és halál. A jövő tartalmaz jócskán kockázatokat. A kínai gazdaság úgy tűnik, nyugvópontra jutott, a felszínen sikerült stabilizálni a folyamatokat, ám a válság akár idén második félévben, akár jövőre is visszatérhet még nagyobb kilengéssel. Ez pedig még inkább visszavetné az amúgy is csúcsra járatott kapacitások mellett korlátozottan bővülni képes feldolgozóipari szállításokat.

A teljes interjú:

https://www.echotv.hu/video/112386/20160502_Analizis_2_resz