Az első negyedévben megtorpant a magyar gazdaság eddig is középszerűnek mondható teljesítménye. A 0,5%-os bővülés különösen a 4,2%-os román és a 3,6%-os szlovák növekedés mellett tűnik unortodox módon aggasztónak. A közvetlen fő okok az uniós források lassuló felhasználása és a csökkenő autóipari kivitel.  A második negyedév hozhat némi gyorsulást, de innen elég kicsi annak az esélye, hogy az egész évet tekintve teljesüljenek a kormány 2,5%-os, az MNB 2,8%-os előrejelzései. Mindezeket figyelembe véve, valószínű, hogy a jövő évi költségvetési terveket még az előtt kell(ene) jelentősen módosítani, hogy azt az eredeti, benyújtott formájában a Parlament érdemben tovább tárgyalná és elfogadná. Ahogy a válság előtti hitelből történő és a költségvetési hiány, államadósság elszaladására építő gyarapodás is illúzió volt, most a csupán kapcsolatokra és ismerősi körre alapozó, megbízhatósági szempontokat figyelembe vevő, a piaci viszonyokat negligáló elit magatartása is történelmivé avanzsáló zsákutca. Ahogy Varga Mihály fogalmazott, “az adat átmeneti”: átmenet a középszerű teljesítményből az egyre gyengébb muzsik felé.

A témáról a Trend FM-ben beszélgettünk. A műsorvezető Nagy Károly volt.

A magyar gazdaság az első negyedévben – naptár és szezonhatással kiigazítva – brutális lassulást produkált: mindösszesen 0,5%-kal bővült az előző évhez képest. Igaz, a korábbi ipari és építőipari termelési adatokból lehetet következtetni egy gyengébb növekedésre, de ennyire komoly visszaesésre senki sem számított.

A lassulás mögött két fő tényező húzódik meg:

  • az uniós források felhasználásában bekövetkezett lyuk – a tavaly év végi felpörgetést követően – amit egyértelműen tükröznek a márciusi építőipari adatok is.
  • a másik az autógyártás csökkentett kapacitású működése, valószínűleg a szerényebb külpiaci megrendelések miatt.

Amíg az előbbinél számítani lehet egy gyorsabb visszaépülésre – az új szerződések volumene bővült -, addig az autógyártásban és egyáltalán a feldolgozóiparban az új megrendelések továbbra is lejtőn vannak.

Vagyis a második negyedév hozhat némi gyorsulást, de innen elég kicsi annak az esélye, hogy az egész évet tekintve teljesüljenek a kormány 2,5%-os, az MNB 2,8%-is előrejelzései. Mindezeket figyelembe véve, valószínű, hogy a jövő évi költségvetési terveket még az előtt kell(ene) jelentősen módosítani, hogy azt az eredeti, benyújtott formájában a Parlament éremben tovább tárgyalná és elfogadná.

Ami ennél is aggasztóbb, hogy miközben mi füstölve behúztuk a kéziféket, a régió gazdaságai hozzánk képest hasítanak:

A román gazdaság 4,2%-kal, a szlovák 3,6%-kal növekedett az első negyedévben, úgy, hogy a bővülésük tavaly is jóval felülmúlta a mienket. Ráadásul nem csak az idei, hanem a jövő éves kilátásaik is fényesebbek.

Mindez annak fényében érdekes és szomorú, hogy a nagy ellátórendszerek átalakítása a régióban sehol sem történt meg. A korrupció visszaszorítása, a munkaerőpiaci reformok, kutatás-fejlesztésbe történő beruházások elmaradása – amelyet az Európai Bizottság is folyamatosan jelez – ezekben az országoknál sem javított a globális versenyképességi helyzeten. Csakhogy, amíg ők stagnálnak, Magyarország folyamatosan veszít ezekben a mutatókban. Így kerülhet csakugyan álmodozás kategóriába az az egyre inkább távolodó reménykedés, miszerint 10 éven belül minden egyes évben 2,5%-kal felülteljesítve behozzuk bérekben, életszínvonalban Szlovákiát, konstans 4,5%-kal felülteljesítve 40 év alatt Németországot és Ausztriát.

A visszaesés és alulteljesítés mögött a fent említett közvetlen okok mellett fontos szerepet játszhat az a tény, hogy az állam erőltetett kézi vezérléssel próbál meg életet lehelni a gazdaságba. Ám ezzel el is veszi a teret, a levegőt a piac, a magánszektor természetes fejlődése, bővülése elől. (Jól látszik ez az attitűd  a nemrég frissített konvergencia programban. Itt a kormány 2018-tól a fogyasztás visszaesésével kalkulál, ismét egyre nagyobb szerepet szánva az uniós forrásoknak.)

A lakossági és banki megtakarítások állampapírpiacra történő terelése nem csak azt jelenti, hogy a kormány a lakosságot használja védőpajzsként saját megingathatatlansága érdekében, hanem azt is, hogy elveszi a fogyasztás és beruházás bázisát. A biztonság, a hatalmi pozíciók védelme fontosabb, mint a növekedés. Az igaz, hogy súlyos adósságterhet cipelt a magánszektor a válságot követően, ám legalább 3 éve már a régióban nálunk a legmagasabb a lakossági megtakarítások aránya a hitelekhez képest. Tehát lenne tér közvetlen fogyasztásra, amely a vállalkozói szektort is magasabb szintű fejlesztése, belső piacra fókuszáló beruházásokra ösztönözné. És itt van egy óriási HA. Ahogy azonban a válság előtti hitelből történő és a költségvetési hiány, államadósság elszaladására  építő gyarapodás is illúzió volt, most a csupán kapcsolatokra és ismerősi körre, megbízhatósági szempontokat figyelembe vevő, a piaci viszonyokat negligáló elit magatartása is történelmivé avanzsáló zsákutca. Ahogy Varga Mihály fogalmazott, az adat tényleg átmeneti: átmenet a középszerű teljesítményből az egyre gyengébb muzsik felé.

A teljes interjú az adatközlés előtt:

 

Az egyes interjúk adatközlés után: