Az Európai Bizottság meghívására vettem részt a Bizottság vezető tisztségviselői és az uniós tagországok közgazdászai között rendezett szakmai találkozón és háttérbeszélgetésen. A fórum célja az Európai Unió gazdasági helyzetének, kilátásainak elemzése mellett az integráció menete és az uniós gazdaságpolitika visszajelzései a tagországok részéről, valamint a tapasztalatok megvitatása volt.

Habár feltérképezetlen területen vagyunk, az Unió intézményei, így a Bizottság is minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy életet leheljen a gazdaságba, az EKB laza monetáris politikáján kívül a beruházások ösztönzésével, a vezető államok költségvetési mozgásterének kihasználását célzó javaslatokkal. Az igazi eredmény még várat magára. Azonban, mintha B-terv nemigen lenne. Az általános tanácstalanság, a bizonytalan légkör pedig tisztán tapintható. Közben az intézkedéseket és döntéshozást nem segíti az Európán belül egyre élesebben jelentkező politikai törésvonal és megosztottság. Ennek ellenére a Bizottság eltökélt az integráció mélyítésében. A távlati költségvetési és politikai unió nem jelentené feltétlenül azt, hogy minden jelentős kérdés Brüsszelben dőlne el, a pontos forma kialakítása a tagországokon múlik. Eközben a tagországok közgazdászai szerint a politika minden kis pólusba beszivárog, rátelepszik a gazdaságra. A jelenség mindenhol észlelhető, de Kelet-Európában a legtapinthatóbb. A politika áthatolhatatlan fal lett a szakma és az észérvek előtt. Rossz tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

Az alacsony árkörnyezet egyszerre áldás…

A Bizottság ugyan észlel egy erőre kapó fogyasztás által vezérelt kilábalást, amelynek a bázisát részben a bezuhanó olaj- és energiaárak teremtették meg (olcsóbb fogyasztási javak), de a növekedés ütemével nem elégedettek: az ugyanis jelentősen elmarad a korábbi válságok utáni felépülés mértékétől.

Az európai gazdasági növekedés az előző válságokat követő periódusokban – soha nem volt ilyen alacsony

Recovery

Forrás: Európai Bizottság

Bár ebben a tekintetben elég nagy a szórás az egyes tagországok között, az egyik fő ok a még mindig magas adósságszint (főleg a vállalati szférában), illetve annak most is zajló leépítése (deleverage), amely visszafogja a hitelezési potenciált.

 

Az eurózónán belüli lakossági és vállalati hitelezés alakulása – szerény növekedés

Loans

Forrás: EKB, Európai Bizottság

 

Ráadásul, az államadósságok szintén magas GDP-hez mért aránya, a válság következményeként (piaci szereplőket, bankokat kellett kimenteni, majd stimulust alkalmazni) plusz nehézséget jelent számos országnak, bár az adósságráták a költségvetési egyensúly megteremtésével a legtöbb tagországban csökkenésnek indultak. Másrészről a beruházások alacsony szintje viszont még mindig általános probléma az egész Unióban, és ez az a terület, amely a leginkább támogatásra és ösztönzésre szorul. 

A Bizottság előrejelzése szerint a beruházások növekedési hozzájárulása 2017-ben közelítheti meg a fogyasztásét

Growth

Forrás: Európai Bizottság

És átok…

A Bizottság a legfőbb gazdasági kockázatnak az előző időszak részleges motorját, az alacsony inflációt, illetve deflációs veszélyeket tartja. Ugyan az Európai Központi Bank független entitásként működik, de az infláció visszatornászását a 2% körüli szintekre a Bizottság is alapvető fontosságú célnak tekinti. Több vezető úgy látja, hogy adott esetben egy magas, vagy átmenetileg a célokon túllövő infláció ellen hatékonyabban és könnyebben lehet küzdeni, mint egy alacsony, nulla százalék körüli szinteken megrekedt árszintet és lehorgonyzott várakozásokat kimozdítani. (Korábban is hangzott el olyan vélemény döntéshozói körökből, hogy az EKB-nak tolerálni kellene és tolerálni is fogja az ideiglenesen elszaladó fogyasztói árszinteket.) A túl alacsony infláció, illetve a deflációs spirál a Bizottság szerint azért veszélyes, mert ezzel legyengül a még mindig magas adóssággal rendelkező vállalatok árképző ereje, nőhet a csődkockázat nem csak a vállalati, hanem a banki szektorban is.

Ennek az erőfeszítésnek a prioritását az EKB döntés – amely a Bizottsági találkozó után volt – maximálisan igazolja.

A laza monetáris politika visszajelzései ellentmondásosak

A tagországok közgazdászai ugyanakkor nem ítélték meg ennyire egyoldalúan az alacsony infláció valamint az ellene küzdő monetáris politika lehetséges hatásait. Felmerültek a túl alacsony kamatok és túl nagy eszközvásárlás olyan nem kívánt mellékhatásai, mint a torz tőkeelosztás, vagy az amúgy életképtelen cégek felszín felett tartása. Sőt, az alacsony infláció a zéró kamatokkal olyan elegyet alkot, amely például egy sor tagországban (például balti államok) már most rövid távú túlhevülési veszéllyel fenyeget az elszaladó bérek és lassan kétszámjegyűvé duzzadó hitelek, valamint a szinte minden tagországban elszálló ingatlanpiaci árak miatt (az alacsony kamatok következtében a megtakarítások tömegesen áramlanak a lakáspiac felé.)

Vagyis egyre erősebb az a vélemény, miszerint a túl laza monetáris politika nagyon könnyen bizonyos fokú túlhevülésnek ágyaz meg, és egyre inkább differenciálni kellene az egyes eurózóna tagországokban alkalmazott és kívánatos eszközök között. Olyan kritika is megfogalmazódott, hogy a Bizottságnak jobban figyelembe kellene venni hosszú távú előrejelzéseinél és modelljeinél az előző 10 évben megváltozott gazdasági szerkezet és feltételrendszert, valamint olyan új tényezőket, mint a közösségi gazdaság (sharing economy, pl. Uber) vagy a “big data”  jelensége, valamint a robotizáció hatása. Ezen túl, az utoljára 2003-ban módosított inflációs célok és jogi keretek is felülvizsgálatra szorulhatnak, miután a fogyasztói árak és a gazdasági működés közötti kapcsolat, mechanizmusok is alapvetően megváltoztak.

A Bizottság is komoly kihívásokat lát az aktuális  gazdasági perspektívákban, úgy mint:

  • a vártnál meredekebb visszaesés a kínai növekedésben és a kapcsolódó feltörekvő gazdasági aktivitásban
  • esetleg további árcsökkentő nyomás az olajárakban (mélyülő deflációs várakozás szempontjából)
  • geopolitikai veszélyek
  • politikai bizonytalanság Európán belül

Ugyanakkor pozitívan is alakulhatnak az eddigi folyamatok:

  • az alacsony inflációnak a vártnál nagyobb és tartósabb hatása lehet a fogyasztásra
  • mindezt az alacsony kamatok támogathatják
  • a gyenge euró az exporton keresztül fejtheti ki pozitív hatását
  • a költségvetési mozgástér kihasználása, a strukturális reformok vártnál gyorsabb alkalmazása és hatása

Jelszó: célzott intézkedések és strukturális reformok

A támogató monetáris politika mellett a Bizottság célzott költségvetési programokat sürget.

Piaci finanszírozási keret a KKV szektornak

Az egyik immár pozitív példa a főleg kis- és középvállalkozások számára finanszírozási alapot nyújtó program, amely különböző projekteknél a piaci szereplők mellett beszáll a kiszemelt vállalatok finanszírozásába. A Bizottság részéről a döntéseket, egy a Bizottság által felkért piaci szereplőkből álló testület hozza meg, s ítéli oda a forrást. Ez idáig körülbelül 50 milliárd euró került így felhasználásra a program keretei között.

A Bizottság strukturális reformok alatt – az egyensúly megtartása mellett – általában a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét, (pl. a képzések támogatását, bérkialakító egyezmények, mechanizmusok létrehozását), a verseny erősítését, a bürokrácia és adminisztratív terhek csökkentését, valamint az innovációk támogatását, az általános üzleti-jogi környezet javítását érti. Ezek a folyamatok eltérően alakultak az egyes tagállamokban. A válság által leginkább sújtott tagországokban történt a legnagyobb előrelépés, bár néhol érzékelhető a költségvetési fegyelem lazulása (pl. Spanyolország). Ezzel szemben azok az országok – így köztük Németország is – melyek stabilabban állnak, a meglévő költségvetési mozgásterük miatt több ösztönzőt alkalmazhatnának, az adminisztráció csökkentésével élénkíthetnék a versenyt, ösztönözhetnék jobban a beruházásokat és a kutatási területet.

Minden téren tapintható a bizonytalanság – hiányzik a B-terv

A tagországok közgazdászaival folytatott háttérbeszélgetések alkalmával az a benyomásom alakult ki, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések és erőfeszítések mindenki által üdvözlendők, de nem lehet tudni, hatásosak lesznek-e. Az általános tanácstalanság, a bizonytalan légkör pedig tapintható. A tagországokat képviselők közül sokan hiányolják az erősebb gyakorlati hozzáállást, valamint egy B-tervet is: mi van, ha a jelenlegi irány nem vezet eredményre. Azt a Bizottság is – úgy látszik – elismeri, hogy feltérképezetlen területen vagyunk. Viszont, akkor ehhez – az eddigieken túl – folyamatosan új eszközökre és elképzelésekre lenne szükség.

A legnagyobb kockázat a politika rátelepedése a gazdaságra

Abban ellenben minden tagország egyetértett, hogy talán a legnagyobb gond a politika rátelepedése a gazdasági döntésekre: egyre szűkebb pólusokba is beszivárog és mindent áthat. A populizmus előretörése nem csak a tagországok közötti együttműködést gyengíti és okoz törést az Unió egységén, de az egyes tagországok intézkedéseinek szakmai élét is elveszi. A kezdetben jogos szociális igényen alapuló, de immár paternalistává váló és sokszor túlzott népszerűséget hajszoló piaci szemlélettel szembemenő döntések megbénítják az üzleti folyamatokat. Az amúgy sem túl hosszú előreláthatóságot és tervezhetőséget még inkább lerövidítik, a szereplőket elbizonytalanítják.

A Bizottság zászlójára is tűzött célok,- mint a költségvetési, majd politikai unió megteremtése- immár elérhetetlen távolságba kerültek, megvalósításuk az aktuális politikai légkörben szinte lehetetlennek tűnik. Ez a tagországok közgazdászainak általános véleménye. A Bizottság ugyanakkor eltökélt az integráció elmélyítésében. Jelenleg a pénzügyi unió létrehozásának fázisában, azon belül is  a banki unió megteremtésének szakaszában tartunk, amely segít enyhíteni a potenciális gazdasági sokkokat. Ebben mérföldkő lenne, ha az összes tagország egységesen alkalmazná a minden bankra vonatkozó 100 ezer euróig érvényes betéti garanciákat. Ez utóbbihoz egyébként Magyarország is csatlakozott. A Bizottság szerint a költségvetési és politikai unió nem jelentené feltétlenül azt, hogy minden jelentős kérdés Brüsszelben dőlne el, a pontos forma kialakítása a tagországokon múlik. Ezért is lenne fontos a folyamatos egyeztetés, az interaktív eszmecsere. 

Nálunk, Kelet-Európában a józan párbeszéd úgy hiányzik, mint egy falat kenyér

A háttérbeszélgetésekből és a tagországok képviselőivel folytatott diskurzusból leszűrt benyomásom és véleményem, hogy a politikai törésvonalak, így a migrációs kérdés, a nyugat-európai országok közvéleményét és politikai palettáját is megosztják. Európa-szerte erősödnek a populista szirénhangok, amelyek megnehezítik a széles körű higgadt szakmai vitákat, leszűkítik a konstruktív kritikák iránti fogékonyságot, így az alkalmazott gazdasági döntésekre is kihatnak. Szinte ellenpéldának tűnnek a balti államok, ahol a kormánnyal szembeni kritika, a média összes csatornáján képviselt álláspontok palettája olyan széles és vehemens, hogy szinte már súrolja a jó ízlés határát. Egymás meghallgatásából, nyitottságból és az észérvek ütköztetéséből, átláthatóságból, a nagy gazdasági és társadalmi kérdések közvélemény előtt zajló diskurzusából, a többoldali párbeszédből, magyarul a demokrácia alkalmazásából volna mit tanulnunk: mint kelet-európai ország és mint örök nyugat-európai reménység. Ez lenne a tartós gazdasági felzárkózásunk legfontosabb alapfeltétele.