Már az sem világos a görög hitelezői tárgyalásokkal kapcsolatban, hogy azok folytatódnak vagy épp újrakezdődnek. Június 5-én, pénteken járt volna le egy 300 millió eurós tartozás az IMF felé (a teljes görög adósság 1 ezreléke!), melyet végül a június végéig ketyegő 1.2 milliárdos részlethez csaptak. Amit ezzel az idővel nyertek,
olyan, mint egy Rejtő regényben szereplő nyári női ruha mellénye: rövid és céltalan.
Ráadásul a hitelezők, az IMF és az EU (pontosabban az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság) sem értenek teljesen egyet az elvárásokban. A Valutaalap mindenképpen ragaszkodna a nyugdíjak éves szintű 1 százalékos GDP-nek megfelelő visszavágásához (1,8 milliárd euró), hogy újabb mentőövről lehessen beszélni. Közben Juncker, az Európai Bizottság elnöke azzal vádolta meg Tsiprast, a görög miniszterelnököt, hogy saját parlamentjét is félrevezeti a tárgyalásokat illetően. (A felek közötti következő egyeztetés szerdán lesz.)
Nyögdíj vagy nyugdíj
Az elvárt megszorítások köröm alá szorult tüske a görögöknek. A kívánt csökkentés ugyanis akár 8-10%-ot is vágna a nyugdíjak értékéből. Ráadásul nem mindegy, milyen aspektusból vizsgáljuk a nyugdíj szinteket. Ha a teljes GDP-arányos kiadást nézzük, a görög nyugdíjrendszer a legbőkezűbb Európában. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy Görögországban a legmagasabb a 65 éven felettiek hányada, már „csak” a középmezőnybe tartoznak. (Eurostat)
A pazarlást korábban részben magának a nyugdíjrendszernek a kevéssé átlátható és nem túl hatékony intézményi elemei, a több, mint 100 nyugdíjpénztár jelentette, amit a 2008-as válság vállalásai után sikerült érdemben leépíteni, viszont a legújabb átvilágítás még nem fejeződött be. Másrészről a legnagyobb gondot a megszorításokkal továbbra is a lakossággal való elfogadtatás jelenti, mivel 7 évnyi válság után a legkevésbé sem érzik igazságosnak az életszínvonalból történő visszanyesést (a fő nyugdíjakat 2010 óta kb. 40%-kal vágták vissza), hiába dobják ki azt a közgazdasági modellek.
Emellett a hitelezői igények közt szerepel az ÁFA reform (az alsó, 6%-os ráta eltörlése, és az energia felső, 23%-os kulcshoz való rendelése), valamint 1%-os GDP-t kitevő privatizáció. Esett szó az adósságok valamilyen mértékű átstrukturálásáról is (értsd: valójában elengedéséről, kvázi burkolt csődeseményről), de
az elsődleges cél, hogy egy újabb átmeneti mentőövvel elkerüljék a júliusi csődöt,
hiszen ekkorra már mintegy 4.9 milliárd tartozás lenne esedékes. Kölcsönből kölcsönt egy lyukas perselybe.
Mint amikor az egyik kereskedő panaszkodik a másiknak, milyen rosszul megy a bolt:
– Képzeld, minden egyes nap olyan pici a bevételem, hogy nem tudom fedezni a költségeimet.
– És akkor hogyan tartod fenn az üzletet?
– Úgy, hogy vasárnap zárva tartok.
A hitelezőknek nyilvánvalóan a kiadási oldal lefaragása a prioritás, mivel ez egy költségvetés leginkább tervezhető oldala. A bevételek, az adókulcsok változtatása és a gazdaság vállalt fehérítése jóval kevésbé pontosan becsülhető tételek, ezek inkább hosszabb távon kontrollálható és számon kérhető intézkedések.
Másik fontos kérdés, hogy a görög kormány meddig érzi magát kompetensnek, felhatalmazottnak a megszorítások elfogadásában, és hol az a határ, ahol elfogy az őket delegáló párt, a Syriza, s annak hátországának támogatottsága. Ha ez bekövetkezik, lehet kapnak újabb mentőövet a görögök, de új választás kiírása fenyegetne, ami viszont fertőzésveszély a többi periférikus országra nézve, pláne az utóbbi időben tapasztalható általános kötvénypiaci eladások közepette.
A Gazdasági Rádióban Szűcs Péter és Sarkadi-Szabó Kornél beszélgetett a témáról: